1.Tale amit én írtam

Az erkély,a tábor és én

(ifjúsági, családi, táboros)

 

1 - Minden olyan idegen

Sziasztok! Amanda vagyok. Most költöztünk ide a testvéremmel, mivel az anyukám és az apukám egy fontosan üzleti útra utaztak. Nem maradhattunk a régi házban, mivel elég sok a betörés a környéken. Szépkellemesből ide jöttünk Bellavára Lagúna kertvárosának egyik icipici zugába. 



Ő itt az örökké gyönyörű Léna, a nővérem. 22 éves, így teljeséggel értett arra, hogy vele éljek.
Fantasztikus hosszú szőke hajától mindenki utána fordul, és ezt még csak fokozza, hogy csinos, és divatos ruhákat vesz fel. 



Ide fogunk költözni. Egy ikerház szerűség, ami nagyjából össze van kötve. Nekem mindig is bejöttek az ilyen építésű házak.  

 

Mi a jobb oldali, - rózsaszínes - házba költözünk. Utálok költözni, de most kivételesen nagyon tetszett a ház és a környék. 



Léna máris kipróbálta az új lehetőségeket, és szétnézett a házban. 



Ez pedig az én szobám. Mielőtt beköltöztünk volna, a szüleim berendeztették, és kitakarítatták. Nagyon nagyon szép szobát kaptam, igazán. 
Léna: AMY! 
Kiabált nekem  Léna a földszintről, a becenevemen szólítva. 



Én: Mondd! 
Léna: Mit szólnál hozzá, ha holnap bemutatkoznánk a szomszédnak? Ha már ilyen közel laknak. 
Én: Jó ezt pont tőled hallani. Mostanában olyan paprikás a kedved, és elég zárkózott is lettél...
Léna: Óh, akarom mondani, csak te. Senkivel nincs kedvem beszélni. És tudod mi a bajom. elszúrtam az vizsgát. 
Én: Értem én. Semmi baj. Amúgy, mi van a könyököddel? 
Nagy levegőt vett, és eltorzult az arca. 

  

Léna: Bevertem! A fránya kanapé szélébe. Ez lesz az a tárgy, amit kezdettől fogva kerülni fogok. 
Én: Istenem! Menjünk, együnk valamit. 



Léna: Uh, anyáék jól megpakolták a hűtőt! Mit kérsz? Van hal, egytál ételek, spagetti, sajtos tészta. 
Sorolta volna tovább, de a sajtos tésztánál félbeszakítottam. Imádom a sajtos tésztát! 
Én: SAJTOS TÉSZTA! 
Léna: Megdumáltuk!



Evés után muszáj volt a ház minden egyes zugát bejárnom. Az erkély nagyon tetszik. Remélem a szomszéd barátságos, és jól el fogunk itt beszélgetni.



Nemsokára sötétedik, és alszok. Valami zajt hallok! Az erkély felől jön. 



Ez érdekes!

 

2 - Mi történt a szomszédban?

 

A szobámmal szemben levő szobában egy korombeli lány táncolt, be kell vallani, elég ügyesen. Ma már úgysem mehetek át, Léna azt mondta, majd holnap. Juj, bemegyek, észre ne vegye, hogy itt bámulom...



Lefekszek aludni, majd elválik, mi lesz holnap. Rendes lánynak tűnik!



Reggel általában mindig fáradt és semmilyen vagyok. De most nagyon várom, hogy átmehessek bemutatkozni. Sok barátom van az iskolában, de szeretek újakra szert tenni. 
Mi kéne felvenni? Neki olyan szép ruhája volt... 



Én: Léna, átmehetek akkor? 
Léna: Persze hugi! Vigyázz magadra. 
Én: Khm... vigyázok! Nem tudom, mi baj érhetne, egy "rettenetes szomszédban"?
Léna: Jól van, menj csak. Ja, és én nem élek! Oké? 
Én: Nem tudom, miért csinálod ezt, hogy nem akarsz senkivel beszélni, de oké. Mentem, szia!
Léna: Izé... Szia!



Csengettem, és vártam, hogy ajtót nyissanak. Halk léptek... jön valaki. 



Destiny: Szia. Destiny vagyok. Segíthetek? 
Én: Most költöztünk a szomszédba. Szeretnék bemutatkozni. Amanda Ashway vagyok. 
Destiny: Jaj de jó! Van egy ilyen idős húgom. Ha gondolod, bemutathatlak neki is. 
Igen! Az a lány, akit tegnap láttam. Egyébként érdekes, hogy Destiny is a húgával él...
Én: Jaj, az nagyon jó lenne! Köszönöm!



Destiny lehívta a húgát. Milyen szép lány. 
Mia: Őőő... szia. Mia vagyok. 
Én: Helló! Engem Amandának hívnak. Itt lakom a szomszédban. 



Mia: Aha. Remek... Gondolom, felmehetünk a szobámba beszélgetni. Nem? 
Én: Hát, ha nem akarod...



Mia: Mehetünk. 
Mondta elég iszonyodó képpel. Nem kedvel. Végül is teljesen idegen vagyok neki. Majd megismer...



Mia: Na igen. Ez az én szobám. 
Én: Nagyon szép. Az enyém is hasonló, de nincs ilyen szép. 
Tényleg nagyon klassz a lakája. Hé! Ott az erkélye.  
Én: Jé, neked is van erkélyed? Nekem is az én szobámnál van. 
Mia: Remek... 
Én: Kimegyünk? 
Mia: Aha. 
Nem értem Mia miért ilyen ellenszenves. 



Én: Látod, ott a szobám. 
Mia: Aha, nagyon jó. 
Én: Látom, most nincs jó kedved, jobb ha megyek. 
Mia: Nekem mindig ilyen a kedvem. 
Hát, nem kedvel ez már biztos... 
Én: Oh, értem. Na de megyek. 
És amikor kiléptem az ajtón...



Elbotlottam, - a saját lábamban -  és az éjjeliszekrényről a pohár leszédült a padlóra, és a benne lévő víz eláztatta a padlószőnyeget. 
Mia: MIT MŰVELSZ?



Mia: HÁT NEM LÁTSZ A SZEMEDTŐL? 
Én: Sajnálom, nagyon ügyetlen vagyok. Kérlek Mia, ne haragudj nem akartam! 
Ez hiányzott még... így sem akarta, hogy itt szívjam a levegőt, és még kárt is csinálok. Milyen ciki!
Mia: Most menj el. Érted? Menj ki az ajtón, és maradj is azon kívül! Világos? 
Én: Igen.
Szóltam halkan, és elindultam. 



Destiny: Már is mész? 
Kérdezte Destiny, aki örökké mosolygott. Kedves lány, látszik rajta, hogy ő jóindulatú. 
Én: Igen. Izéé... elnézést, sietnem kell! 
És elszaladtam. Nem mertem elmondani, amit tettem. Most végleg megutált Mia! Jaj istenem!



Léna: Na, mesélj nagylány! Mi történt? 
Én: Elintéztem, hogy megutáljanak... 
És akaratom ellenére megindult egy könnycseppem. 
Léna: Jaj, Amyke, nyugodj meg. Meséld el, mi volt!



Én: Egy örök lúzer vagyok! 
Szipogtam. 
Léna: Nyugodj meg Amyke! Meséld el mi van! Ne sírj, na! 
A karjai közé borultam.

 

3 - Ha harc, hát legyen harc!

 

Elég késő van, ideje aludni. Ki kell magamból aludni ezt a megalázkodtatást. Milyen béna vagyok. Léna olyan kedves volt, és megnyugtatott. Általában mindig átsegít az ilyeneken...



Zzz...zz



Valami hangos moraj töri meg az éjszaka csendjét. Nyugodt természetű vagyok, de ez most nagyon rossz. Az erkély felől jön. Ez annyira furcsa...



Ki nem találnátok, hogy Mia nyomatja a zenét, és önfeledten táncol. Zavartatás nélkül rám se néz, ropja tovább. Ezt nem engedem meg neki, még akkor sem, ha talán kettőnk közül ő a felsőbb rendű. 
Én: Hé! Éjszaka van. El vagy tévedve, ha azt hiszed, megengedem hogy itt diszkózz!
Természetesen meghallotta, és kijött az éjszakába. 



Mia: Esetleg, valami probléma van? 
Én: Probléma, az van. Kettő is. Leállítanád ezt a fülsüketítő zenét, kérlek! 
Mia: Még nincs is 9 óra. 10-ig simán mehet a zene. Addig nem büntetnek. Ha meg nem birod elviselni, dugd be a füled.



Én: Hát már megbocsáss, de...
Mia: Majd kikapcsolom, ha elmúlt 10 óra. Teljesen legális...
Én: Direkt csinálod, ugye? 
Mia: Hm... 
Én: Na jól van, így nem megyek semmire, csak egy megfázásra. De ezt nem hagyom annyiban.
Mia: Oké. 



A mondatom után megálltunk, és úgy álltunk egymás előtt, mint két tökéletes ellentét. Azok vagyunk...
Sajnos igaza van. 10-ig táncolhat kedvére, én meg kényszerülök hallgatni. 



A mondhatni "bizalmas" beszélgetés után mind a ketten visszavonultunk onnan, ahonnan jöttünk. 
Ezt tényleg nem hagyom ennyiben. Csak azért csinálja, hogy engem piszkáljon. De nem értem. Nem leszek vele durva, csak megmutatom neki, én se fából vagyok...



Ha harc, hát legyen harc. Most pedig a fejemre húzom a párnát, és folytatom az igazak álmát...
Jót éjt Amanda...



Reggel nagy örömömre, - amikor lejöttem a lépcsőn - Léna a pótvizsgára tanult eléggé szorgalmasan. Sajnáltam, hogy a jelenlétemmel megzavartam. Nagyon fontos neki ez a vizsga. 
Léna: Jó reggelt. Hova hova? 
Én: A boltba mennék. Láttam egy jó ruhát, és meg szeretném venni a zsebpénzemből. 
Léna: Menj nyugodtan, jó idő van. 



Én: Oké. Te pedig tanulj tovább. Sikerülni fog, érzem. 
Léna: Úgy legyen. 



Ez az! Minden simán megy, "A" terv kipipálva. És még Léna is tanul. Jaj, szívből kívánom, hogy sikerüljön neki. Ha megint elszúrja, végleg összetörne...
Na de most menjünk, folytatom az akciót...

 

4 - Készül a meglepetés

Megvettem a ruhát, és igyekeztem haza. Végül is nem hazudtam Lénának, mert ruhát vettem, csak nem azért, hogy mindig hordjam.



Mikor hazaértem, Léna is nagy változáson ment keresztül. Kicsit "sárgább" szőke lett a haja, és összekötve hordja. 
Léna: Látom hazajöttél. Új haj, új vizsga. Tetszik?
Úgy látszik nagyon beleélte magát a vizsgába...



Én: Nagyon jól áll. Egyébként, meg tudnád nekem úgy csinálni a hajam, ahogy neked is volt?
Léna: Hogyne! Látom te is váltasz. Na, menjünk fel. 



Egy kis festés és hajsimítás után megkaptam a kért eredményt. Jobban fogok kinézni mint Mia. Remek! 
Én: Nagyon jó lett Léna, ügyes vagy! 
Léna: Na és mutasd az új ruhád, addig lemegyek, majd gyere le, ha átvetted. 
Én: Repülök!



Na, nézzük. Á, itt is van! Szebb leszek mint valaha. Kellékei: egy jó fodrász nővér, egy Amanda Ashway, és egy szomszéd Mia. Ha ezek megvannak, az akció indulhat...



Mia meg fog pukkadni, ha meglát. Nekem is jól állnak ám az ilyenek...
Tehát a terv: Sütök egy melegszendvicset, és mivel "jó szomszéd" vagyok, "kedvességből" átviszem. Na, irány a konyha! "B" terv kipipálva! Ja, előbb még Léna, és az új ruhám...



Léna: Istenien áll! 
Én: Kösz! Ugye ha sütök melegszendvicset, átvihetem a szomszédba...? Csak hogy kedveskedjek.
Léna: Persze. 
Kicsit rosszul esett hazudni Lénának, mert persze nem azért megyek, hogy kedves legyek. 
Most hogy átgondolom elég gonosz módszer, de Mia is kiszúrt velem. 



Na, itt van. Ezt kisütöm, aztán átviszem. Most így még egyszer belegondolva, elég rosszindulatú vagyok... Most az egyszer elintézem. Nem vagyok az a "gonosz" típus. 



Így ni. Csak berakom, és kivárom, hogy megsüljön. 



Ez nem én vagyok. Életemben most készülök elsőnek ilyen dolgokra... Lehet, jó vagyok benne. Eddig minden simán megy...



Na ez készen van. "C" tervhez mehet egy pipa. Akkor megyek. Sikerülnie kell!



Desiny ajtót is nyit. Olyan kedves nő. 
Én: Szép napot! Hoztam egy kis melegszendvicset. Én sütöttem. 
Destiny: Jaj! Mia imádja ezt! Várj, surranj be a hátsó ajtón. Meglepetés lesz neki!

De még milyen!

Én: Rendben. Sietek! 
Destiny: Ja, és neki is pont ilyen ruhája van! Ez aranyos... na menj!
Én: Aha, az!



Destiny: Miácska! Van egy meglepetésed a konyhában! Imádni fogod! Ez olyan biztos, mint hogy itt állok! 
Mia: Komolyan? Rám fér egy igazi meglepetés. Futok, futok!

5 - Hiábavaló

Ott álltam a konyhában behunyt szemmel, és végiggondoltam, mi lesz, ha Mia meglát. Nem tehetem, ez nem én vagyok.



Jobb lesz, ha lelépek, nem tehetem, nem én lennék! Ki tudja, amúgy is milyen balhé lenne. A jó döntés elfutni... Nem engedi a lelkiismeretem.



Mia: Jaj, Desy! Nagyon köszi, régen csináltál már, ideje volt!!
Destiny: Izéé, nem... 
Mia: Jól van jól van! Tudom, most vasalnod kell! 
Destiny: De... de... 
Mia: Hagyok neked is nyugi! Csak menj. 
Küldte el Mia Destinyt. 



Mia: Ez a parfüm... olyan, mint... mint Amandáé... 
Sejthettem volna... 



Mia: Ez mehet a mosogatóba... de miért nem volt itt? Nem értem. Szánalom... 



Mia:Most pedig felmegyek a szobámba, és chatelek a csajokkal. Nem vesztegetem az időmet, ilyen "Amandákra"!

Léna: Már is itthon vagy? Ízlett nekik?
Én: Igen, azt hiszem... de most megyek.



Na, ideje visszaváltozni. Jól állt nekem a rossz kislány stílus, de nem én vagyok. Egyszerűen nem vagyok az az álnok... 



Jobb lesz aludni... kivagyok, mint az aludj poshadt tej.



Egy fehér ajtó.



S mögötte vidámság és öröm... de KIVEL?



Jaj, csak álmodtam. Rend szerint szinte egyik éjszaka sem szoktam álmodni. Mivel most ez csak egy délutáni szundi volt, elképzelhető, hogy ilyenkor mindig álmodok. Emellett olyan kényelmes ez az izéé... fotel. Hm, már megint valami zaj. Ameddig itt fogunk lakni, minden alvásomban, vagy alvásom után zörejek hallatszanak? 
Rend szerint, mint már mindenki megszokta, az erkély felöl. Vagy inkább nem felől, hanem onnan.



Ki nem találnátok, hogy ki volt... 
Mia: Ugye nem gondoltad, hogy nem jövök rá, te hoztad a szendvicset? Csak tudnám miért... 
Én: Azt nem kötöm az orrodra. 
Mia: Csak hogy tudd, nem ettem meg... 
Én: Nem vagyok olyan... nem a kaja lett volna a lényeg, csak tudod, megőriztem a dominanciám...

 

6 - Egy fura nap

Mia: Mire gondolsz? 
Én: Mondom, nem fogsz róla tudni.  Nem tettem meg, amire te képes lennél. Köztünk van egy óriási különbség. 
Mia: Jó.
Ezzel hátat fordított, és betopogott.



Az ajtó akkorát csapódott utána, csoda, hogy nem tört ki az üveg. Mikor bementem, az ablakból az alábbi dolgokra lettem figyelmes: 



Destiny ott állt mindvégig az ajtóban, és hallotta a beszélgetést. Nem mulatott rajta jót, de mosoly ült ki az arcára. Persze nem tett úgy, mint aki most lépett be, és várta a sült 
galambot. 



Mia: Destiny! Mi a baj? 
Destiny: Nekem semmi. De úgy hallom, a szomszéd lány és te nem vagytok valami rózsás viszonyban. Segíthetek? 
Mia: Jaj, csak egy kis nézeteltérés... 
Destiny: Oké. Megyek, van még egy kis dolgom...



Valaminek történnie kell, hogy minden rendbe jöjjön! 
Ebben a pillanatban csengettek. 
Én: NYITOM! 
Kiabáltam Lénának, aki tévézett. 



Destiny volt az! Mit akarhat? 
Destiny: Tudod... meg szeretném ismerni a nővéred. Mia mondta, hogy te is vele laksz. Még nem láttam... persze ha nem baj, és ráér.
Én: Ugyan, gyere csak nyugodtan!



Mikor meglátták egymást, (ilyet még nem láttam) rengeteg ideig nézték egymást. Ja, hogy honnan látom?



A konyha fala mögül hallgatóztam. Nem szép dolog, de el nem tudom képzelni, mit akartak beszélni. Vagy is sejtettem, de előtte miért nézik egymást?



Destiny: LÉNA?
Léna: DESTINY? 
Destiny: Drága unokatestvérem! De rég láttalak! 
Léna: Istenem! Ide költöztünk ideiglenesen. 



Destiny: Gyere ide! Mesélj! 
Léna: Bocs, hogy nem mentem át, csak tudod, a vizsgára kell tanulnom, és eléggé le voltam lombozva, amiért másodjára írok. 
Destiny: Elhiszem! 



Destiny: Amandára rá sem ismertem! Már vagy 6 éve nem láttam! 
Léna: Igen, nagyot nőtt!
Kedves tőle, meg sem ismer. Na jó, én se őt. De szép nő lett belőle...



Léna: És Miácska? Ő jól van? 
Destiny: Igen, egyik délután majd gyertek át...
Léna: Várj, az a Mia, aki...
Destiny: Szóval te is tudsz róluk? 
Léna: Igen! Gyere, üljünk le, és beszéljük meg...



Destiny: Hallottam hogy veszekedtek valami kaján, vagy mi.
Léna: Tudom, volt ez a ruhás izé vele. Ne kérdezd, én nem is akarom érteni ezt az egészet. 
Destiny: Hm, majd kibékülnek... viszont én megyek, mert sok dolgom van, holnap még
találkozunk, és mindent, de mindent megbeszélünk... rendben?
Léna: Nekem csodálatos! 



Destiny: Várj, van egy korszakalkotó ötletem. 
Léna: Halljam. 
Destiny: Ki kéne találni valami közös programot, és ott kibékülnének. Főleg ha megtudják, hogy unokatesók! 
Léna: Csodás! Holnap megdumáljuk a részleteket!

Sajnos alig hallottam, amit az ajtóban beszéltek. Odáig nem hallok. Csak pár szót kaptam el, hogy unokatesó, holnap. Gondolom azért mondták, mert unokatesók, és holnap még beszélgetnek... 
Mi lesz holnap pontosan? És Léna hogy jött rá a ruhás dologra?

7 - Az ebéd

 

A mai nap mozgalmas volt. Léna is hamarabb feküdt le aludni, persze akkor én sem
kotlottam tovább a tv előtt. 



Holnap feltétlen rá fogok kérdezni, Léna honnan tudja a ruhás veszekedést... Kíváncsi leszek rá.

Hajnalban aztán fura zajra ébredtem, hallottam, ahogy Destiny és Léna beszélgetnek. 
Megint joggal mondhatjátok, hogy hallgatózok, de csak a zajra jöttem ki. Na és ha már kint vagyok...



Destiny: Ma gyertek át ebédre, hátha jobban lesznek a lányok. Meg aztán mehet a duma, és elmondjuk nekik az igazat.
Léna: Ez remek ötlet! Akkor délben jövünk.

Mi féle igazat? Istenem, mi történik itt?

Én: Jó reggelt. Kérdezhetek valamit?
Léna: Neked is Amy, mondd csak. 
Én: Honnan tudsz, ahogy te mondtad, "ruhás" veszekedésemről?
Léna: Őőő, és te honnan tudod hogy tudom? 
Én: Lényegtelen. 
Léna: Nem volt nehéz kitalálni. És tudod halkabban is lehetne beszélni. Néha hallom, amikor veszekedtek, ennyi az egész. És meg ne tudjam, hogy hallgatózol többet. Mit hallottál? 



Én: Semmi mást. Tényleg.
Utálok hazudni... 



Léna: Valld be te! Nem haragszom, csak vannak olyan dolgok, amiket jobb nem egyedül feldolgozni. 



Én: Mint például? 
Léna: Oh, majd megtudod. Most pedig menjünk enni, szeretnék mondani neked valamit.



Miután elkészült a kukoricapehely, és leültünk enni, Léna elkezdte mondani. 
Léna: Nos, akarod vagy sem, - már rosszul kezdi. - ma átmegyünk ebédre Destinyékhez. Gondolom hallottad, amit a nappaliban beszéltünk. Nos, emiatt. Rég nem beszéltem vele. 
Én: Ja, sajna csak a nappalit. 
Nevettem. 
Léna: Pimasz vagy. 



Én: Átmehetünk, én is szeretnék dumálni Destinyvel. 
Léna: Úgy látszik még mindig nem esett le neked...
Én: Hm? 
Léna: Semmi, semmi. 
Fogalmam sincs, mire céloz. Én ennyire buta vagyok?



Úgy is lett, délben tényleg átmentünk. Végre megtudom az "igazat". 
Destiny: Jaj, annyira örülök nektek! Amanda, kis unokatesóm, gyere ide!
Én: Szia Desi! Rég láttalak. 
Léna: Na menjünk, nekem már korog a gyomrom. 
Detiny: Indulás.



Vettem egy szelet szendvicset, és mentem a konyhába.
Ott ült Mia is. TE JÓ ISTEN! Ha Destiny az unokatesóm, akkor Mia is! 
Annyi éve találkoztunk, hogy nem tudom, van egy második unokatestvérem. Na ne.



Destiny: Valószínűleg rájöttetek, hogy rokonok vagytok. Unokatestvérek. Mia, neked tegnap elmondtam. 
Én: Igen, már leesett. 
Léna: Reménykedtem, hogy még ebéd előtt leesik. 
Mia: Hát nagyon örülök neki...
Destiny halkan: Mia! 



Én: A saját rokonod gyűlölöd? 
Mia: Erre válaszoljak? 
Ezt nem hagytam tovább. Rend szerint sosem én kezdeményezem a veszekedést, de ha rokonom közötti szálak... hát ez most tarol. 
Destiny és Léna némán maguk elé nézve folytatták az evést. 



Mindketten elfutottunk, és én hazafele vettem az irányt.



Léna: Hát ez nem úgy sült el, ahogy gondoltuk. De a kaja nagyon finom. 
Destiny: Köszönöm. Erősebb módszer kell. 
Léna: Igen. Majd beszélünk még. 
Destiny: Oké, menj csak. 



Léna: Amanda, mi volt ez? 
Én. Egy ebéd. Vagy veszekedés. Tudod mit, hívd, aminek akarod. 
Léna: Sürgősen meg kell beszélned velel a dolgokat. 
Én: Már én sem akarok vele kibékülni. Téma lezárva. 
Léna: Dehát az unokatestvéred. 
Én: Látod, hogy hidegen hagyom. Annak ellenére is, hogy rokonok vagyunk. És ha most nem baj, megyek aludni. Jó éjt. 
Léna: Jó-jó éjt. 
Lénát valószínűleg megleptem a szeles beszédstílusommal. De ő nem érti a helyeztem...
Senki nem érti.

Most pedig alszok, és próbálok mindent elfelejteni. Amióta itt lakom, csak viszály viszály hátán.

8 - Napos nap

Ma Léna kiengesztelésképpen megcsinálta a hajam olyanra, amilyen neki van. 
Léna: Remek, csak ez a tincs még ide...
Én: Köszönöm! 



Léna: Szívesen. Na de én megyek Destinyvel teázni. És te itthon maradsz.
Én: Nyugi, nem megyek hallgatózni. 
Léna:  Pedig szívesen megtennéd mi...?
Én: Őőő ... menj már. 
Léna nagyon kedves, bár néha eléggé kiakaszt. 



Destiny: Van valami ötleted, hogy lehetne "összezárni" őket? Hogy szokják egymást. 
Léna: Semmi. Gondolkoztam, de semmi értelmes nem jutott eszembe, sajnálom. 



Léna: Bár, most hogy mondod... 
Destiny: Halljam! 
Léna: Ha jól tudom, tegnap említetted, hogy Mia minden évben megy a nyári táborba. 
Destiny: Igen, így van. Miért? 
Léna: Logikus, nem? Ha elküldeném Amandát, akkor ott hosszabb ideig együtt lesznek. 
Destiny: Briliáns ötlet! Ha így se békülnek ki, feladjuk. 



Destiny: Isten vagy! És legalább amíg távol lesz, tudsz tanulni is. Meg segíthetek neked...
Léna: Nagyon megköszönném. Csak egy bibi van. 
Destiny: Mi? 



Léna: Mi van, ha Amanda nem akar menni a táborba? 
Destiny: Te is voltál tini. Rá tudod venni egy pár jó ruhadarabbal. 
Léna: Megmondom neki, hogy tanulnom kell. Szégyellem ilyen csúnyán átvágni, de 
a saját érdekében teszem. 
Destiny: Úgy van! 
Léna: Na megyek, már biztos éhes. Helló! 
Destiny: Oké. Este hívj, hogy mi van. 



Éppen a szobámban takarítottam, mikor Léna odajött hozzám. 
Léna: Lesz ez a nyári tábor, hallottam. Nem lenne kedved elmenni? 
Én: Micsoda? Tábor és én? Nem, nem nem. 



Léna: Sokat kell tanulnom, és nem tudnék neked...
Én: Le akarsz rázni, nem?
Léna: Nem! Csak azt akarom, hogy kikapcsolódj, ha már ennyi fura dolog ért mostanság. 



Én: Igazad van. Kedves tőled, hogy törődsz velem. 
Léna: Veszek pár új ruhát is.
Én: Remek! 
Léna: Na megyek, sütök vacsit. 



Minden esetre egy táborba jobb stílusosan menni. Még szerencse, hogy ellestem Léna trükkjeit.



Az utóbbi napokban nagyon lázban égtem. Holnap indulok, és még ma le akarom tudni a pakolást. A haj nem minden, kellenek trendi ruhák. Nem viszek sokat, csak a legjobbakat. 



Na és persze a világért sem hagynám itthon a kedvenc könyveimet. Ki tudja, ha nagyon unalmas lesz, mire számíthatok, ha nem a könyveimre?

9 - Kezdődik

Na, jól nézek így, most már mehetek búcsúzkodni a ház elé. Aztán útra fel!

Destiny: Vigyázz magadra! 
Mia: Oké! 



Lénával már búcsúzkodtunk, mert nemsokára mennem kell az állomásra a vonathoz. 
Léna: Hívj majd, rendben? 
Én: Nyugi, nem felejtem el. És éjszakára zárkózz be rendesen. 
Léna: Jó jó, csak kétszer felejtettem el... 
Én: Mennem kell. Majd jövök, és hívlak. Szia!
Léna: Jó utat! 



A csomagokkal a kezemben pedig elindultam a vonatállomás felé. Remek lesz!

A vonaton elég unalmas volt. Csak az ablakon bámultam kifele, és vártam, hogy 
végre megérkezzünk. Amikor aztán a táborban voltam...



Így nézett ki a sátoros rész. Itt fogunk aludni. 
Hé, zajt hallok. 
Idegen: IDE GYEREKEK! IDE IDE!



Mary: Üdv mindenkinek a Nyári Táborban! Mary vagyok, és megosztok veletek pár infót. Unalmas tudom, de jobb, ha tudjátok. Na, szóval. Lesznek különböző programok, játékok, amikért pontokat lehet szerezni. 



Mary: Tévedés ne essen, a pontokat nem Te kapod egyedül, hanem azzal, akivel egy sátorban leszel. Ezt a pontot hívják sátor pontnak. Nemsokára elmondom, ki kivel lesz. A tábor végén lesz egy ki-mit tud. Tömören ennyi.  Következzen a beosztás. 



Mary: Tehát, az első sátorba megy Gina Hewson és társa Elois Brown. A második páros Lily Hewindosn, és Holly Morson. A harmadik páros Amanda Ashway és Mia Ashway. De furcsa véletlen, nemde? A további párok pedig... 



A további nevek nem érdekeltek. Mia mit keres itt? Erről nem volt szó! Egyáltalán hol van? Nem lehet igaz! Ebben Léna és Destiny keze van! Lemerem fogadni. Á, ott van! 



Ott állt, és láthatóan neki is lefagyott a mosoly az arcáról. 



Most mi legyen? Kidobnak a táborból, ha ricsajt csapunk a veszekedésükkel. Na tény, hogy ez a tábor már jó nem lehet. Vagy mégis? Kétlem. 



Mindent elmondtak. Én kicsit távolabb álltam a tömegtől, és próbáltam megkeresni a saját sátorunkat.  Szerintem ez a rózsaszín lesz ott szélen. Az biztos, hogy a hangulatom nem lesz valami rózsás.

10 - Táborban I.

Muszáj volt bevonulni a sátrakba. Persze nem számítottam semmi meglepő viselkedésre Miától. Ugyanazt a borúlátó, hideg tekintetével kellett szembe néznem.



A sátorban nem is szóltunk egymáshoz. Igazából arra számítottam, hogy elkezd velem 
kiabálni, hogy ne ide pakoljak, meg ne oda üljek, stb.
Megint Mary hívogató hangjára lettünk figyelmesek. 



Mary: Gyerünk, gyerünk ide emberek! Ma megkezdődik a tábor első pont versenye, a farönk görgetés. 



Mary: Üdvözöljük két segítőnket, Mirandát és Justint! 



Mary: Miranda leteszteli nekünk, és megmutatja, hogy kell csinálni. Az nyer, aki a legtovább a rönkön tud maradni anélkül, hogy a vízbe esne. Mindenki vegye át a fürdőruháját, és menjetek a vizes rönkhöz. 



Miranda: Tehát mindenki rááll, és egyensúlyoz. Tilos egyéb tevékenységet csinálni rajta, mert életveszélyes lehet. 



Mary: Köszönjük Miranda! Nos, gyerekek,  mind a két csapatból kérek egy-egy embert.

Mia: Mehetek én?
Én: Gondoltam, hogy csak is te...
Mia: Istenem, csak kérdeztem, te meg már fent is akadsz? 
Én: Jó, felőlem menj. 
Mia: Jaj istenem! 
Hátat fordított, és ment. 
Mary: Mia kezd! 



Mary: Az Ashway lányok vajon mindenben tudnak valami újat mutatni? 
Mia: Ha Amanda nem is, de én igen!



A másik lánynak nem igazán sikerült, beleesett a vízbe, és szépen óvatosan kimászott. 
Mia meg mutatta a nagyképét. De legalább nyertünk.



Mary: Mia! Remek volt! De Gina te se csüggedj, még nyerhettek! Az Ashway lányoknak 10 pont! 



Éjszaka én még kint a tábortűz mellett beszélgettem a táborlakókkal. Mia már aludt. Mondjuk belőle ki sem néztem, hogy odajönne ő is...

11 - Táborban II.

Mary ma is pontszerző feladatok elé vetett minket. 
Mary: A mai feladatotok az lesz, hogy minden csapat kitalál egy tízperces koreográfiát. Fél órátok van rá, hogy összeállítsátok! Jó munkát, induljatok! 
Hát ez remek. Szerintem ez is egy pökhendi veszekedésbe fog torkollani. 



Én: Na, gondolom itt is te akarod majd csinálni. Elvégre van eredménye a kilenc órai tánc show-nak, nem? 
Mia: Öhm... majd együtt. 
Nem is ő lett volna, ha nem teszi elé az öhömöt.



Én: Mi lenne ha így indítanánk? 
Vettettem fel az ötletet, és őszintén vártam az elutasító választ.
Mia: Oké. Te azzal a lábaddal, én ezzel. 
Én: ÁÚÚÚ! 



Mia: Bocs, nem igazán tudok táncolni. 
Én: Akkor mi volt a 9 órai? 
Mia: Megint kezded? 
Én: Nem! Befogom, csak folytassuk. 



Mia: Mit szólsz egy ilyen forduláshoz? 
Én: Jó.
Nem volt velem kedves, a hangján hallatszott, hogy még utál. De legalább nem kezdett el veszekedni.



Én: Jó, ez így jó lesz. 
Mia: Aha. Na, kezdődik. 



Mary: Rendben gyerekek, tapossunk oda neki! Kezdünk! Az első csapat kezd. 



Gina és Elois remekül táncol. Nem hiszem, hogy frankón le tudjuk őket pipálni. Nehéz lenne. Minden mozdulatot szépen, egyenletesen, egyszerre csinálnak. 

Oldal: Talek amiket küldtetek
Sims világ - © 2008 - 2024 - mysimsvilag.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat